Egy gyerek mindent teljes erővel érez: örömet, bánatot, félelmet, féltékenységet, szégyent. Ami sokszor hiányzik, azok a szavak. Nem tudja kimondani, hogy „félek”, vagy hogy „úgy éreztem, kihagytak”, ezért másképp mutatja meg: sír, csapkod, elhallgat, vagy nem akar lefeküdni.
Egy mese megadhatja neki ezeket a szavakat. Ez az útmutató arról szól, hogyan használj egy könyvet arra, hogy beszélgessetek arról, amit érez: mit jelent valójában megismerni az érzelmeit, miért ér el hozzá másképp egy mese, mint egy magyarázat, mit tehetsz az egyes életkorokban, hogyan olvassatok együtt, és miért számít, ha a könyv hőse ő maga. Nem szakértői tanács, és nem is recept. Egy szelíd módja annak, hogy szóba hozd.
Mit jelent megismerni az érzelmeit
Egy felnőttnek egyszerűnek tűnik megismerni az érzelmeit: tudod, mikor vagy dühös, és általában azt is, miért. Egy gyereknek ez hosszú út, amelyet apránként, évről évre tesz meg.
Az útnak van néhány lépése, amelyek keverednek egymással:
- Észrevenni, hogy érez valamit: gombócot a torkában, forró arcot, sírhatnékot.
- Nevet adni neki: szomorúság, félelem, düh, öröm, izgalom egy nagy nap előtt.
- Megérteni, honnan jön: elromlott a játék, kistestvér született, a barátja nem akart vele játszani.
- Megtudni, mit kezdhet vele: kérhet egy ölelést, elmondhatja, mi fáj, vehet egy mély levegőt, megvárhatja, hogy elmúljon.
- Látni, hogy mások is éreznek: hogy anya is lehet fáradt, hogy a kishúga is megijed.
Ezek közül egyik lépést sem lehet prédikációból megtanulni. A gyerek átélve tanulja meg őket, a felnőtteket figyelve és hallva, hogyan beszélnek ők arról, amit éreznek. Egy mese az egyik hely, ahol mindezt gyakorolhatja anélkül, hogy ő maga lenne a vihar közepén.
Miért ér el másképp a gyerekhez egy mese
Amikor egy gyerek szomorú vagy dühös, az nem a beszélgetés ideje. Annyira eltölti, amit érez, hogy nem tud figyelni. Este viszont, az ágyban, egy nyitott könyvvel más a helyzet. Nyugodt, közel van hozzád, és figyel.
Egy mesében az érzés valaki mással történik, vagy egy játékvilágban. A hős fél a sötétben, bosszankodik, hogy nem sikerül valami, egyedül érzi magát az első napon egy új helyen. A gyerek biztonságos távolságból követi. Mondhatja, hogy „velem is így volt”, anélkül hogy rajtakapva vagy megszidva érezné magát.
A mese még valamit tesz: utat mutat. A hős nem ragad bele a félelembe vagy a bánatba. Valaki segít neki, talál egy megoldást, rájön, hogy nincs egyedül. A gyerek látja, hogy egy nehéz érzésnek van eleje és vége, és át lehet jutni rajta.
És talán a legfontosabb: a mese közös témát ad. Az utolsó oldal után sokkal könnyebb megkérdezni, hogy „Te mit csináltál volna?”, mint azt, hogy „Miért sírtál ma az óvodában?”.
Mit tehetsz az egyes életkorokban
2 éves korig: nevet adsz az érzéseknek
A kisgyerek még nem tud beszélni arról, amit érez, de hallja a szavakat. Olvasás közben mutasd meg neki a rajzokon az arcokat, és mondd ki egyszerűen, mit láttok: „Nézd, vidám”, „Itt szomorú, hiányzik neki az anyukája”. A legjobbak a rövid, egyetlen történésről szóló, nagy rajzos könyvek.
3 és 5 év között: mások helyébe képzeli magát
Most a gyerek kezdi megérteni, hogy mások mást érezhetnek, mint ő. Olvasás közben kérdezd meg, szerinte hogyan érzi magát egy szereplő, és miért. Nincs rossz válasz. Ha valami váratlant mond, kérdezz tovább. Ebben a korban napirenden vannak a félelmek, a féltékenység és a dühkitörések, így egy ezek egyikéről szóló mese épp jókor jöhet. Nézd meg azt is, mi illik egy 3 éves gyerekhez.
6 és 8 év között: kevert érzések
Az iskolás gyerek már tudja, hogy lehet egyszerre boldog és izgatott, vagy haragudhat valakire, akit szeret. A mesékben most nehezebb döntések is lehetnek: a hősnek igazat kell mondania, pedig szégyelli magát, vagy segítenie kell egy barátján, pedig fél. Olvasás után beszélgessetek arról, mit tehetett volna másképp.
Hogyan olvassatok együtt, hogy beszélgessetek az érzéseiről
Nincs szükség módszerre. Néhány apró szokás azonban sokat számít:
- Álljatok meg néha, és kérdezzétek meg: „Szerinted most hogy érzi magát?” vagy „Mit fog most csinálni?”
- Először te mondd el, mit éreznél: „Én itt megijedtem volna”. Így megmutatod, hogy rendben van erről beszélni.
- Hagyd a csendeket. Néha a gyereknek kell néhány pillanat, mire megtalálja, mit akar mondani.
- Ne csinálj leckét a meséből. Ha nem akar beszélni, olvassatok tovább. Lehet, hogy magától is visszatér rá, egy nap vagy egy hét múlva.
- Olvassátok újra. A gyerekek tucatszor kérik ugyanazt a mesét, és minden alkalommal mást vesznek észre.
Amikor a gyerek nehéz időszakon megy át, például kistestvér érkezik, vagy fél egy orvosi vizsgálattól, válasszatok egy erről szóló mesét, és olvassátok el előtte, ráérősen, ne az adott napon. A testvérekhez ötleteket találsz az ajándék nagytestvérnek oldalon és az útmutatóban arról, hogyan készítsd fel a nagyobbikat a kistestvérre.
Miért számít, ha a hős maga a gyerek
Amikor a mese hőse a gyerek nevét és arcát viseli, a könyv és az élete közötti távolság összezsugorodik. Már nem egy akármilyen szereplő fél a sötétben. Ő az, a saját szobájában, a kedvenc játékával, és a végén ő találja meg a bátorságot, hogy lekapcsolja a villanyt.
Egy gyereknek egészen más látni, hogy neki sikerül, mint hallani, hogy sikerülhet. Az oldal megmutatja, mire képes, a szeretteivel maga mellett: a szülőkkel, a testvérekkel, a nagyszülőkkel vagy a kisállattal, a fotóik alapján megrajzolva.
Az űrlapunkon vannak témák ezekre a pillanatokra: Félelem a sötéttől, Az orvosnál, Kistestvér érkezik, Kisöcs érkezik, Kishúg érkezik, Féltékenység, Dühkitörések és Higgy magadban. Kiválasztod az életkort, a témát, a mese üzenetét és a szereplőket, és az eBook körülbelül 15 perc alatt elkészül. Ha egy szöveg nem úgy szól, mint nálatok otthon, vagy egy rajz nem tetszik, módosíthatod. Ha előbb látni szeretnéd, milyen egy ilyen könyv, lapozd át a példakönyveinket.
Egy könyv egymagában nem old meg egy félelmet vagy egy bánatot. Lehet viszont egy beszélgetés kezdete, valami, amihez a gyerek visszatérhet, amikor szüksége van rá, és jel arra, hogy valaki gondolt arra, amit ő érez.
Mit kerülj el, és hogyan kezdd
Néhány hiba a legjobb szándékból születik:
- Ha erkölcsi tanulságként használod a mesét: „Látod? Neked is ilyen jónak kellene lenned, mint ő”. A gyerek azonnal megérzi, és bezárkózik.
- Ha olyan mesét választasz, amelyben a nehéz érzések rosszak. A félelem és a düh nem hibák, hanem jelek, hogy valami fontos neki.
- Ha csak akkor olvasol, amikor baj van. Ha az érzelmekről szóló mesék csak egy kitörés után kerülnek elő, a gyerek a veszekedéshez fogja kötni őket.
- Ha sietteted a befejezést. Hagyd, hogy egy kicsit a mese szomorú részénél maradjon, mielőtt eljuttok a boldoghoz.
- Ha eredményt vársz. Van gyerek, aki azonnal beszél, más hetek múlva. Mindkettő rendben van.
A legjobb kicsiben kezdeni. Egy esti mese, utána egy kérdés, egy hangosan megnevezett érzés. Nem kell hosszú beszélgetésnek lennie. Az számít, hogy ismétlődjön, és hogy tudja: jöhet hozzád azzal, amit érez.
Idővel a „hogy vagy?” kérdés megszokottá válik nálatok otthon. Egy könyv pedig, amelyben a gyerek a hős, és jól átjut egy nehéz érzésen, évekig ott maradhat a polcon, készen arra, hogy újra kinyissák.





