Példa személyre szabott könyvre
Janka és a hét édes virág
Janka a születésnapján epres tortát süt Nagyival; a gyümölcs elcsúszik, de a szeletekből hét virág lesz, minden évére egy.


Ezekből a fotókból rajzoltuk · 6–9 év · Vízfesték

Megnyitjuk a könyvet…
A történet röviden
Janka hétéves lesz, és van egy finom terve: epres tortát süt Nagyinál, aztán zsúrt tart a parkban. Csakhogy az eper lecsúszik, a krém elcsúszik, és a torta mintha kifejezetten rosszalkodni akarna. Türelemmel, egy ügyes ötlettel és fürge ujjakkal Janka megpróbálja meglepetéssé változtatni a kalamajkát. Még egy masnit is meg kell varrnia, és helyet kell találnia az éhes vendégeknek. Meleg, eperillatú történet a pokrócon elsütött tréfákról és az apró győzelmekről, egy közösen elkészített születésnapról.
Így készült
Ehhez a könyvhöz 2 fotót töltöttek fel, minden szereplőről egyet: Janka és Nagyi. A választások: korosztály 6–9 év, téma: „Születésnap”, illusztrációs stílus: „Vízfesték”, betűtípus: Quicksand. A történet és a képek ezekből a választásokból készültek, kifejezetten Janka számára; egy ilyen könyv körülbelül 15 perc alatt elkészül.
- Korosztály
- 6–9 év
- Téma
- Születésnap
- Illusztrációs stílus
- Vízfesték
- Betűtípus
- Quicksand
- Szereplők
- Janka és Nagyi
- A könyv
- 26 oldalas történet, magyarul
A könyv szövege
Pontosan úgy, ahogy a könyvben olvasható, az előszótól az utolsó oldalig.
Az előszó
Drága Jankám! Szeretem, ahogy új ötleteket hozol a konyhámba, és mindenben találsz helyet a játéknak. Hétévesen a kezed már epret tud rendezgetni, és öltéseket tanul. Olyan meglepetéseket készít, amelyeken aztán együtt nevetünk. Remélem, mindig lesznek melletted kedves emberek, akikkel megoszthatod a boldog napokat. Én itt vagyok a közeledben, mindig meghallgatlak, és nagyon büszke vagyok rád. Sok-sok szeretettel: Nagyi
1–2. oldal
Nagyi lakásában aznap reggel eper és citromos szappan illata volt. Janka szétterpesztett ujjakkal lépett be: az egyik kezén ötöt, a másikon kettőt mutatott. „Ma hétéves lettem!” – jelentette be. „Akkor ünnepelnünk kell” – mondta Nagyi. „Olyan tortát szeretnék, amelyre mindenki emlékezni fog” – mondta Janka. „És hová visszük?” – kérdezte Nagyi. Janka a konyhaablakon túli parkra mutatott. Ott elfért volna a család, a szomszédok és a barátok is. Az előszobai padon várt a piknikkosár, a fedele felhajtva, mintha óriásit ásítana. Janka megsimogatta a fülét. Szép tortát akart, boldog vendégeket és helyet maga mellett mindenkinek. A konyhából Nagyi intett neki.
3–4. oldal
Nagyi behozta a kosarat az előszobából. A konyhaasztalnál Janka lerajzolta a zsúrt: egy nagy fát, egy sárga pokrócot és vidám embereket, mindenkinél egy tányér. „A torta ide kerül” – döntötte el. „És én hol ülök?” – kérdezte Nagyi. „Mellettem. A legjobb helyen!” – mondta Janka. „Akkora a tányérom, mint egy kerék” – mondta Nagyi. Janka kuncogott, és kisebbre radírozta a kört. A lapot a kosár mellé tette, hogy el ne felejtse. Nagyi elővett a fiókból egy lila, fehér pöttyös szalagot. Illett Janka ruhájához. Janka kifeszítette az asztalon, és elképzelte, ahogy a kosár fülén lobog egészen a parkig. A zsúr egyre színesebb lett.
Olvasd tovább a történetet →A történet többi részének elrejtése
5–6. oldal
A kihűlt piskóta a kék tányéron várt. Nagyi kanállal rátette a krémet, Janka pedig spatulával addig simította, amíg sima nem lett, mint egy kis fehér sípálya. „Utána csinálhatok egy piruettet?” – kérdezte Janka. „Balettest vagy tortásat?” – kérdezte Nagyi. „Velem! A torta nem járt táncórára” – mondta Janka. „Akkor én tartom mozdulatlanul” – mondta Nagyi. Megtámasztotta a tányért, Janka pedig elsimította az utolsó dudort is. A piruett várhatott. Előbb jött az eper. Ott csillogott a tálban, pirosan, megmosva, édesen. Janka kiválasztott egy nagyot, aztán még egyet. A torta szélére rakta őket, olyan finoman nyomva, hogy a krém alig mozdult. Boldogan nézte, ahogy kirajzolódik egy kör.
7–8. oldal
Az első eper hangtalanul lecsúszott. A második követte. A harmadik egy krémcsíkban állt meg, épp a szélén. „Nagyi, szöknek az eprek!” – kiáltotta Janka. „A tányér majd elkapja őket” – mondta Nagyi. „Pedig olyan szépen raktam fel őket” – mondta Janka. „Nézzük meg, mitől csúsznak” – mondta Nagyi. Janka két kerítésként tartotta a kezét a torta körül. A gyümölcs nehéz volt, a krém puha. A piros köre szétesett. A konyhában édes illat volt, de neki most nem volt kedve mosolyogni. Reggelinél, a lekváros palacsintánál még minden egyszerűnek tűnt. Ennek a tortának más tervei voltak. Lassan lecsúszott még egy eper, és hosszú, ferde fehér csíkot hagyott maga után.
9–10. oldal
Janka egy tálba szedte az epreket. A torta csupa csík és dudor volt. A parkból gyerekhangok szűrődtek be. „És ha kinevetik a tortámat?” – kérdezte Janka. „Ezt a tortát még meg lehet menteni” – mondta Nagyi. „Nem ilyet akartam” – mondta Janka. „Megálljunk egy kicsit?” – kérdezte Nagyi. Janka bólintott. A tenyerét a hűvös asztalra tette, és a rajzára nézett. Azon az emberek szélesen mosolyogtak. Az igazi tortán a krém olyan volt, mint egy összegabalyodott térkép. Nagyi ott maradt mellette, nem sürgette. Janka megforgatott egy epret a tálban. Kerek volt, nehéz és túl magas. Kisebb darabokban talán egy másik piros kertet varázsolhatna belőle.
11–12. oldal
Janka közelebb húzott egy kistányért, és elkezdte összeilleszteni az eperszeleteket, amelyeket Nagyi vágott. „Mint egy kirakós!” – mondta. „Milyen kép lesz belőle?” – kérdezte Nagyi. „Egy virág. Aztán még egy” – mondta Janka. „Én vágok, te választod ki a helyüket” – mondta Nagyi. A vékony szeletek a helyükön maradtak. Janka a csúcsukat középre fordította, és piros szirmokat rakott ki belőlük. Középre egy kis krém került. Egy virág! Janka kihúzta magát. Most már tudta, mit kell tennie. Nagyi újra elsimította a krémet, Janka pedig megmutatta, hol hagyjon helyet. Hét virágot szeretett volna, minden évére egyet. Az első a kistányéron várt, készen arra, hogy beköltözzön az édes kertbe.
13–14. oldal
Janka letette az utolsó szirmot, és elvette a kezét. Hét virág nyílt a tortán: egy középen, hat körülötte. „Egy, kettő, három…” – számolta. „Én egy kertet látok” – mondta Nagyi. „Hét! És egyik sem indul sétálni” – mondta Janka. „Jó helyet találtak maguknak” – mondta Nagyi. Janka minden oldalról megnézte a tortát. A könnyű szeletek megtapadtak a krémben. A csíkok eltűntek a szirmok alatt, és a széle megint rendezett lett. Janka olyan szélesen mosolygott, hogy kilátszottak a gödröcskéi. Az ujjával körbetörölte a tányért, összeszedte a maradék krémet, és Nagyi elé tolta a tálat. A torta elkészült. Most a kosárnak is kellett valami ugyanilyen szép a zsúrra.
15–16. oldal
A nappaliban Nagyi hurkokba hajtotta a lila szalagot, és befűzött egy tompa hegyű tűt. Janka odahozta a kosarat, és leült mellé. „Megmutatod, hogyan kell megvarrni a masnit?” – kérdezte Janka. „Itt be, ott ki” – mondta Nagyi. „A cérna oda-vissza jár!” – mondta Janka. „Én meg fogom a hurkokat” – mondta Nagyi. Janka finoman húzta a cérnát. A szalag puhán és csúszósan suhogott az ujjai alatt. Az első öltésnél a cérna beakadt. Janka türelmesen kiszabadította, és újra próbálta. Nagyi közel tartotta a szalagot, hogy jól lássa. Öltésről öltésre szorosabb lett a masni közepe. Janka a kosár mellé tartotta. A nagy hurkok olyanok voltak, mint egy nyuszi fülei, készen a piknikre.
17–18. oldal
Az előszobában Janka a kosár fülére kötötte a masnit. Nagyi elrakta a tűt, és hozta a pokrócot meg a tányérokat. „A kosár ünneplőbe öltözött!” – mondta Janka. „A tortának pedig kertje van” – mondta Nagyi. „Én viszem a tányérokat és a szalvétákat” – mondta Janka. „Én viszem a tortát, egyenesen és lassan” – mondta Nagyi. Janka a szalvéták tetejére tette a rajzot, és még egyszer mindent ellenőrzött. A virágok a helyükön maradtak. A masni tartott. A sárga pokróc elfért Nagyi hóna alatt. A lépcsőházban egy szomszéd szép zsúrt kívánt nekik, Janka pedig meghívta őt is a parkba. Aztán két kézzel megfogta a kosarat. Jó súlya volt: a vendégeknek előkészített dolgok súlya.
19–20. oldal
A parkban Nagyi és Janka egy széles, árnyas fa alatti füvet választottak. A levelek úgy susogtak, mint óriási szalvéták. Janka leterítette a pokrócot, és meglátta a vendégeket az ösvényen: jött Mari néni, a szomszéd Dénes bácsi és a parkbeli barátnői, Lili és Rita. Utánuk a ház többi szomszédja is. „Erre! Mindenkinek jut hely!” – kiáltotta Janka. „Jó étvággyal jöttünk” – mondta Mari néni. „Az enyém nagyon komoly étvágy” – tette hozzá Dénes bácsi. „Mi jókívánságokat hoztunk!” – kiabálta Lili és Rita. Nagyi középre tette a tortát. Janka mellé állította a kosarat, masnival a vendégek felé. A barátnői megálltak, hogy megcsodálják a virágokat. Dénes bácsi közelebb hajolt, mintha az édes kertnek közelről más illata lenne. Janka helyet mutatott neki a pokrócon. A rajzának most már igazi hangjai voltak, a pokróc szélén pedig szépen sorakoztak a cipők.
21–22. oldal
Nagyi hét sárga gyertyát szúrt a piros virágok közé. Közvetlenül az ének előtt gyújtotta meg őket, és Janka mellett maradt. „Megszámolom őket” – mondta Janka. „Megvan mind?” – kérdezte Lili. „Hét. Pont mint én!” – mondta Janka. „Akkor van kinek énekelni!” – mondta Rita. A hangok összefonódtak a fa alatt: „Boldog születésnapot!” Dénes bácsi olyan mélyen énekelt, hogy Janka a pocakjában érezte a dalt. Felfújta az arcát, de megvárta az utolsó hangot. Nagyi szelíden bólintott. Janka előrehajolt, és egyszerre elfújta mindet. A lángok kialudtak, és vékony füstszálak szálltak fel a levelek közé. Mindenki tapsolt. Janka végignézett a pokróc körüli körön, elmosolyodott, aztán kérte az első tányért.
23–24. oldal
Nagyi kivette a gyertyákat, és felszeletelte a tortát. Janka osztotta a tányérokat, és mindenkinek szirmos szeletet választott. „Neked egy darab kert!” – mondta Janka. „Remélem, nem kell locsolni” – mondta Dénes bácsi. „Csak megenni!” – felelte Janka. „Abban nagyon jó vagyok” – mondta Dénes bácsi. Mari néni nevetett fel elsőként. Lili egy szirmot talált a kanalán, Rita pedig azt mondta, hogy kivirágzott a kanala. Hamarosan minden szelethez járt egy nevetés. Janka magának egy kisebb darabot hagyott. Amikor meglátta Nagyi tányérját, rátett egy megmaradt epret. A krém hűvös volt, a gyümölcs édes és kicsit savanykás. A pokrócon még egy embernek volt hely, ezért Janka félretolta a kosarat.
25–26. oldal
Naplementekor a fény aranyszínűre festette a masni pöttyeit. Janka elővette a rajzot, és kiterítette a pokrócon. Lili és Rita összehasonlította a rajzon lévő embereket azokkal, akik mellettük ültek. „Mindannyian elfértünk” – mondta Janka. „Még az óriási tányérom is” – mondta Nagyi. „Na és milyen volt a születésnapod?” – kérdezte Lili. Janka Nagyi ölébe tette a kezét. A torta gyönyörű volt, de a legszebb ajándék körülötte volt. Dénes bácsi újabb viccet mesélt, Mari néni pedig közelebb hajolt, hogy hallja. Janka helyet csinált maga mellett, és megfogta Nagyi kezét. Az öröm nő, ha megosztjuk.
Szeretnél egy ilyen könyvet a gyermekeddel a főszerepben?
Kezdd el mostvagy kezdd el rögtön ezzel a témával: „Születésnap” →Gyakran ismételt kérdések
Milyen fotókból készült ez a könyv: „Janka és a hét édes virág”?
2 fotóból, minden szereplőről egyből: Janka és Nagyi. A könyv képei ezek alapján készültek, „Vízfesték” stílusban.
Készíthetek a gyermekemnek könyvet ebben a témában: „Születésnap”?
Igen. A témát az elején választod ki, megadod a gyermeked és a szerettei nevét és fotóját, és a történetet kifejezetten nekik írjuk. Minden könyv más lesz, még ugyanazzal a témával is.
Mennyibe kerül egy ilyen könyv?
Az eBook ára 2690 Ft, és körülbelül 15 perc alatt elkészül. Keménykötésben nyomtatva a könyv külön 11 490 Ft; 2 vagy több könyv esetén a szállítás ingyenes. A nyomtatott könyvhöz előbb a digitális könyvet kell megvásárolni.
Módosíthatom a szöveget vagy a képeket, ha elkészült?
Igen. Bármelyik oldal szövegét módosíthatod, bármelyik oldalra kérhetsz új képet, és választhatsz más címet vagy betűtípust, amíg tökéletes nem lesz.